Mécstartó

Üdv,

A terv

Szeretném veletek megosztani egy vers ihlette képemet. A verset Juhász András írta és mikor hallottam tőle, ez a kép fogalmazódott meg bennem. Egyből neki is estem, nem volt egyszerű dolgom és jó sokáig bíbelődtem vele, de végül sikerült elkészítenem. A verset alább olvashatjátok.










             

  

Mécstartók

Mécstartókról álmodom,

Mécstartókról, fából,

Ők mesélnek nekem,

Emberről, világról.

Szépen sorba állnak,

Mécsesekre várnak,

Hirdetik a szépet,

S bár tudják a tűz éget,

Mégis befogadják.

Mind-mind különböznek,

Mégis egy a vágyuk,

Hordozni a tüzet,

Hirdetni a hitet,

A fényt befogadni.

Talán nem is álom,

Magamnak csinálom,

A kis mécstartókat?

Magam örömére,

Díszítve, fényezve

Rakom sorba őket?!

Erős a kísértés,

Én legyek a mécses,

Tudással, szépséggel,

Szeretettel ékes,

Saját tüzet gyújtsak,

Saját fényem szórjam,

Díszes mécstartóba,

Saját magam rakjam.

Mécstartókról álmodom,

Mécstartókról, fából,

Ők mesélnek nekem,

Emberről, világról.

Azt mondják, nem álom,

Nekem magamnak kell

Mécstartóvá válnom.

Mikor őket gyártom,

Magamat formálom.

Magam fűrészelem,

Metszem le mi férges,

Silány nem maradhat,

Csak ami értékes.

És hogy elkészüljek,

Mécstartóvá legyek,

Hagynom kell, hogy fájjon,

Mikor a mécsnek üregét,

Önmagamba vájom.

Nem lehetek mécses,

Melegítő, fényes,

Magában értékes.

Nem vagyok rá képes.

Mécstartókról álmodom,

Mécstartókról, fából,

És talán nem álom,

Hogy egyszer sikerül,

Mécstartóvá válnom.

Hordozni a tüzet,

Hirdetni a hitet,

A fényt befogadni.

Budapest, 2013. március 3.