A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bemutató. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bemutató. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 18., csütörtök

Röviden a furnér készítésről

Gondoltam, hogy ne mindig az intarziáról legyen szó, néhány szóban szeretném megismertetni veletek, hogyan készítik magát a furnérokat, amiből ezeket a csodás és egyedi képeket készítem.




A furnér egy vékony falemez, amely lehet 0,3 mm-től 1 mm vastag, ami ennél vastagabb azt inkább svartninak nevezzük. Három féle előállítási módja létezik a furnérgyártásnak.      
  • fűrészelt
  • késelt
  • hántolt
A furnértechnikát az egyiptomiak találták fel és már a Kr. előtti időszakban is alkalmazták.

Fűrészelt furnér:


Ezt a technikát úgy kell elképzelni, hogy fognak egy szép nagy farönköt, amit szépen elkezdenek hosszirányba fűrészelni, anno ezt is kézzel csinálták, de ma már természetesen gépesítve van.

Ezzel a technikával kapunk ilyen szép egyenes szálú inkább svartnit, mint furnért.


Késelt furnér:

Itt a rönköket vízszintesen rögzítik és egy kés irányában mozgatják le és fel. Minden lefelé végzett mozgásnál egy 0,3–3 mm vastag szeletet vágnak le.


Hántolt furnér


Ez egy fantasztikus furnérgyártási technológia. Ugyanis fogják a farönköt és saját tengelye körül elkezdik forgatni és egy nagy kés szépen fokozatosan „hántolja” le a fát. Mint mikor a wc gurigáról letekerjük a papírt :D

Erről a technikáról egy videót is szeretnék veletek megosztani, mert engem ámulatba ejtett, remélem ti is hasonlóképp fogtok reagálni ;)


És a végeredmény:






Végül egy-két újabb intarzia alkotásom


                     





Remélem élvezetes volt ez a rövid kis bejegyzésem, Szép napot mindenkinek!






2015. március 17., kedd

Csiszolás és felületkezelés

Befejezés


Sikeresen elérkeztünk az utolsó fázisunkhoz, hogy a képünk immáron kész legyen és végre kitehessük a falunkra vagy akár az asztalunkra.
Kész a mintánk, megcsináltuk a préselést, adtunk egy szép keretet a képnek, most itt az ideje, hogy csiszolgassunk egy kicsit.
Első sorban keresnünk keresnünk kell egy megfelelő helyet a porolásra. Én a jó öreg természetet választottam, egyrészt mert jó idő van, másrészt pedig így nem szükséges pormaszk.

Többfajta szemcsés csiszolópapír létezik. Ebből a rengeteg fajtából én csak a 80-as, a 100-as és 120-as papírt fogom használni. (előfordul, hogy 180-as papírt is használok)


















Első körben mindig a durvább csiszolópapírt használjuk (80-as). Ezzel szépen kitudjuk egyengeti a kisebb szintkülönbségeket. Ügyelnünk kell a csiszolásra, nehogy átcsiszoljuk a furnérunkat, mert akkor az esetek többségében mehet a kukába az alkotásunk. Főként a kép széleinél kell ügyelnünk, mert ott tudjuk a leghamarabb átcsiszolni.
 Erre a célra van 0,3-0,4 mm vastagságunk. (Tehát nem túl sok)
Miután szépen egy síkra csiszoltuk a képünket, jöhet a papírcsere és neki is eshetünk 100-as papírral csiszolni.
Így a kisebb karcokat kitudjuk csiszolni, amit esetleg a 80-as papír hagyott maga után.




Végül a 120-as papírt vehetjük elő és azzal fojtathatjuk a munkát. Azért van szükség ennyiféle papírra, hogy szép sima homogén felületet tudjunk létrehozni.


Másfelől pedig a felületkezeléshez elengedhetetlen a szép sima csiszolt felület, így egységesen tudja beszívni a faanyag a felületkezelő anyagunkat és szépen eltud rajta terülni.





Ha valaki megfogja a képünket, sokkal kellemesebb érzés, ha sima a felület, minthogy szúrós, szálkás ("szőrős") a kép.








Ha végeztünk a gépi csiszolással, kicsit kézzel, csiszolószivaccsal utána dolgozhatunk.

Mikor elértük a kellő simaságot, jól le kell portalanítanunk a képünket, ha kell akár kis nedves ronggyal is áttörölhetjük.

Felületkezelésből is több fajta létezik. Ebből én az olajozást fogom leírni, mert az esetek többségében én azt szoktam használni. Egyrészt mert természetes anyag, másrészt pedig sokkal szebben kihozza a fa erezetét és színét.









Felhordása ecsettel vagy puha ronggyal történik. Első rétegben kicsit vastagabban kell felhordanunk, hogy a faanyag a pórusaiba is bejusson az olaj. Egy-két óra száradás után ismét felviszünk rá egy réteget, de ez már lehet vékonyabb. Szintén egy-két óra elteltével a be nem szívódott olajat puha ronggyal beledörzsöljük az anyagba.
















M
ikor teljesen megszárad az anyagunk, akkor elkészültünk a képünkkel. Most már büszkén díszíthetjük vele otthonunkat vagy akár meglephetjük vele barátunkat, családtagunkat. :)
Remélem tetszett a kis bemutatóm. Köszönöm a figyelmet.
Észrevételeket, tippeket, megjegyzéseket szívesen fogadok.



2015. január 14., szerda

Készülő Intarzia


Hogyan készül az Intarzia, képről képre


Az első nagyon fontos feladatunk az, hogy legyen egy elképzelésünk arról, mit is szeretnénk megvalósítani. Intarziázni bármit lehet, akár tájképet, portrét, mesefigurát, tényleg bármit. Én az egyszerűség kedvéért egy kis íves mintát választottam és annak elkészítését fogom bemutatni.
Mikor megvan a mintánk, van egy másik nagyon fontos feladatunk ez pedig nem más, mint a furnér ill. furnérok kiválasztása. Ez általában számomra is néha gondot okoz, mert nagyon nehéz látni a kész képet különböző színekkel. Viszont hagyni kell magunknak idő és türelmet a teljes siker és a kellő hatás elérésének érdekében. Amire még érdemes odafigyelni az a fának a rajzolata, nagyon sok képnél előnyt lehet kovácsolni a fa erezetéből. Van, hogy ha ügyesek vagyunk és még össze is forgatjuk az anyagokat, nagyon jó kis háttereket kaphatunk. Akad olyan is, hogy egy teljesen önálló képet kapunk, csak a fa rajzolatából. (A természet is egyfajta művész). De ezt majd másik alkalommal mutatom be. Maradjunk a motívumoknál.





Szóval, megvan az anyagunk, megvan a mintánk. Az első lépésünk, hogy a furnérra felrajzoljuk a mintát, akár indigóval akár szabad kézzel. Én egy kicsit megvastagítottam a vonalakat, hogy mindenki számára jól látható legyen. Az alapomnak Dió furnért választottam, a mintának pedig Juhar furnért. A képet 17 cm*14 cm- ben készítettem el.



A következő lépésben a mintának az egyik elemét kivágom, nagyon ügyelni kell rá, hogy ne törjön ki
a furnér, mert egyrészt nehéz pótolni, másrészt
pedig ha hiányzik a képből egy kis darab az máris ront az esztétikai élményen.
Valaki elsőre átszokta vágni a furnért, én óvatosabb vagyok vele és kétszer háromszor áthúzom rajta a kést, hogy átvághassam.
Ügyelni kell az ívekre is, hogy ne töredezettek vagy szögletesek legyenek, lendületes, határozott metszéseket kell csinálni, hogy szép és harmonikus legyen a végeredmény.
Minden anyagot másmilyen vágni, az egyik túl puha a másik túl kemény, létezik olyan kemény szálszerkezetű anyag, ami vágás közben eltérítheti a szikénket, így biztos kéz kell hozzá. Viszont létezik, olyan puhaságú fa, ami olyan érzetet kelt, mintha hungarocellel dolgoznánk.











A következő feladatunk az, hogy kitöltsük valamilyen másik anyaggal azt a lukacskát.
Erre a célra választottam a Juhar furnért, nagyon jó vele dolgozni és a sötét háttérben jó kontrasztos és így sokkal jobban kifogja magát dobni az alkotásunk.


Először is a minta alá helyezem a Juhar furnéromat és jól rányomva egymásra a két anyagot, átkarcolom a felületére a mintát. Szintén óvatosan húzom a késem mert még ilyenkor is adódhatnak sajnos balesetek. Mindig a legrosszabb helyen és időben törik ki a mi kis anyagunk, ami igen bosszantó dolog tud lenni, pláne hogy olyan picike az egész, hogy meg se találjuk a hiányzó darabot. Tehát akkor újra meg kell vágni az egészet.


Elkészült az első darabunk. Amit behelyezhetünk a helyére és fugpapírral ideiglenesen rögzíthetünk.


Nagyon szépen mutat. DE ezen kívül még mindig tudjuk növelni a hatást. Méghozzá egy kis perzseléssel. Ezt az eljárást nem minden esetben szokták használni. Inkább csak akkor ha térbeliségre szeretnénk törekedni.
A perzselés annyit tesz, hogy finom szemcsés sót, vagy homokot felhevítünk egy serpenyőbe, amikor elég forró, a kivágott elemet ott perzseljük meg ahol a térbeliség kívánja.



















Ennél a lépésnél is odafigyelve kell cselekednünk, mert a forró só hatására egy pillanat alatt szénné ég az anyagunk. Vagy ha még szétégés előtt vesszük ki, de már jócskán kormos, akkor nagy rá az esély, hogy összefog menni a darabunk és már kotyogni fog a helyén, ami szintén rossz renomé. És ismét lehet elölről kezdeni. Jó kis játék.
Íme elkészült a megperzselt kis darabkánk és már mehet is be a helyére.















Máris kellemesebb és lágyabb látványt nyújt ez a kis apró trükkünk. Persze ez nem minden képnél alkalmazható.




Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint a lépéseket ismételgetni. Kicsit olyan, mint a puzzle, csak itt te magad vágod ki a darabokat. Sok türelem és időre van szükségünk, ha minőségi képet szeretnénk készíteni.
Egy két kép, még a készülési folyamatról, majd a következő bejegyzésembe megmutatom a ragasztási, csiszolási és felületkezelési folyamatot.


















Remélem tetszett a bemutatóm és azt is, hogy érthetően magyaráztam el. Köszönöm a figyelmet.
                                                       Megjegyzéseket, észrevételeket szívesen fogadok.