A ragasztás folyamata:
Az immár elkészült intarziánkat, most valahogy rögzítenünk kell, hogy fali vagy asztali kép válhasson belőle. Első lépésben ki kell találnunk, hogy milyen anyagra szeretnénk préselni, hogy ne legyen túl durung, túl nehéz és mégis masszív legyen, nehogy meghajoljon és görbe képet kapjunk.
Én erre a kis képre 10 mm vastagságú faforgácslapot választottam. A nagyobb képeknél egy kicsit vastagabb forgácslapot szoktam alkalmazni a görbülés elkerülése érdekében.
Meg is van az anyagunk, immár méretre szabva. (21 cm x 18 cm)
Az első lépésben az anyag éleit fogom lefurnérozni, hogy később maga a kép rátakarhasson a kilógó furnérra. Ehhez ki kell választani a furnért és szintén méretre vágni.
Juhar furnért választottam, ami tudom hogy elüt a képem színétől, de nem kell aggódni, a préselés után még egy szép világos keretet is fog kapni az alkotás, így teljes összhangba fog kerülni az élekkel. Ezt a későbbi bejegyzésembe fogom bemutatni.
Én a hagyományos ragasztást szoktam választani, ami pedig
csontenyvvel történik. (Annak részletes leírását a csontenyvre való kattintással tudjátok elolvasni).
 |
| (Csontenyv, még oldatlan állapotában) |
Azért szeretem jobban ezt a módszert, mert egyrészt látom, hogy mit csinálok másrészt nem kell présgépet használni hozzá. Kicsit nehezebben kezelhető, mint a fehér faipari ragasztó és egy kicsit nehezebb is vele dolgozni, de ha bármi probléma van sokkal egyszerűbb a javítás, mivel a csontenyv bármikor oldódik erős hő hatására. (Ezért is szokták meleg enyvnek is hívni). Míg a "hideg enyv" nem oldható kötés.
A csontenyv folyékonnyá tételéhez, szükségünk van vízre, egy tálra (konzervdoboz, főző edény....)
amiben tudunk melegíteni, egy rezsóra és egy keverő eszközre. A ragasztónak nem szabad se túl hígnak, se túl sűrűnek lennie, mert az a képünk minőségére fog menni. Körülbelül olyan állagúnak kell lennie, mint a méz.
 |
| (Csontenyv, már folyékony állapotában) |
Szükség van még szellőztetési lehetőségre is, mert sajnos nincs túl kellemes szaga. Kicsit lassú a művelet, ugyanis körülbelül egy óránkba fog kerülni, hogy teljesen feloldódjon az enyv, de megéri a fáradozást. Ragasztás előtt érdemes mindig az enyv melegítésével kezdeni. Amíg melegszik az enyv, addig letudjuk szabni a préselésre szánt forgácslapot, az élekre való és a hátlapra való furnérokat. Általában pont jó szokott lenni a ragasztó, mire ezekkel a dolgokkal kész vagyunk.
A ragasztó meleg, pont jó állagú. Akkor nincs más hátra, mint a ragasztás. Az anyagunkat érdemes lefixálni, satuba helyezni, hogy ne mozgolódjon, csúszkáljon el. Mivel keskeny az anyag ezért kicsi ecsetet használok hozzá. Kenésnél figyelni kell rá, hogy az anyagunk oldalára ne folyjon rá a ragasztó, mert azzal csak plusz munkát adunk magunknak, hogy a végén leszedegessük. (és nem szokása könnyen lejönni)
Egy picit igyekezve kell cselekednünk, mert a ragasztó nagyon hamar meghúz, de ha ez nem sikerül akkor sincs nagy baj, mert vasalóval könnyen újból felmelegíthetjük, anélkül hogy veszítene a ragasztás tartósságából.
Miután szép egyenletesen elkentük az enyvet, ráhelyezzük a már méretre szabott furnérunkat és egy darab fával, vagy valami kemény anyaggal elegyengetjük a furnér alatti a ragasztót. Általában elég erősen kell lenyomkodnunk, hogy szépen elterüljön az anyag és ne legyen hullámos.
Ha nem sikerül teljesen elsimítanunk, akkor sincsen nagy gond, mert átvasalás után, ahogy a ragasztóból távozik a víz, kénytelen odahúzni a furnért az anyaghoz. És így kapunk sík felületet.
Ezt a folyamatot szépen elvégezzük az anyagunk négy élén és már kész is a körbefurnérozás. Kicsit a lelógó széleket a lap szintjére csiszoljuk, hogy szép egyenes felületre tudjuk ragasztani a képünk elejét és hátulját.
A következőkben, először a kép hátoldalát fogom felragasztani. Amihez szintén kiválasztok egy anyagot, amit méretre szabok és már ragasztom is. Egy picit nagyobbra hagyom a furnért, majd a későbbiekbe fogom szépen szintbe hozni és megcsiszolni.
Mikor ezzel végeztünk, jöhet maga a képünk ragasztása. Figyelni kell nehogy a fugpapíros oldalt ragasszuk le, ugyanis pont az a cél hogy maga a fát fogja a ragasztó, ne a papírt. Ha mégis fordítva történne, egyrészt hullámos lenne a képünk a plusz fugpapírtól, másrészt pedig lassan kipotyognának a darabkáink, mert nem a ragasztó tartja őket hanem a papír.
Miután leragasztottuk ezt is jól le kell nyomkodnunk egy keményfával, amennyire csak tudjuk. Nem probléma ha egy picit hullámos marad, a későbbiekben ezt vasalóval tudjuk korrigálni.
Készen vagyunk a képünk leragasztásával. Most hagynunk kell neki száradási időt, ami egy teljes nap lesz. Másnap leszedhetjük a fugpapírt, majd elkezdhetjük megcsinálni a szép keretünket, amit a következő bejegyzésembe láthattok a csiszolás és felületkezelés folyamatával együtt.
 |
| (Nyers, csiszolatlan, felületkezelés nélküli állapot) |
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. Hozzászólásokat észrevételeket szívesen fogadok.
beragasztózzuk, akkor tegyünk így és már is mehet rá a már leszabott és megperzselt 3 mm-es juhar keretanyagunk. Van, hogy az anyagnak nem szükséges ragasztó, ilyenkor csak ráhelyezzük a ragasztani kívánt anyagot és ismét vasalgatunk kicsit, így a ragasztó megint folyékonnyá válik és amint kihűl, ismét megszilárdul. Ez által már a helyén is van az első darabunk.
