2015. január 20., kedd

Ragasztás

A ragasztás folyamata:

Az immár elkészült intarziánkat, most valahogy rögzítenünk kell, hogy fali vagy asztali kép válhasson belőle. Első lépésben ki kell találnunk, hogy milyen anyagra szeretnénk préselni, hogy ne legyen túl durung, túl nehéz és mégis masszív legyen, nehogy meghajoljon és görbe képet kapjunk.
Én erre a kis képre 10 mm vastagságú faforgácslapot választottam. A nagyobb képeknél egy kicsit vastagabb forgácslapot szoktam alkalmazni a görbülés elkerülése érdekében.

Meg is van az anyagunk, immár méretre szabva. (21 cm x 18 cm)

Az első lépésben az anyag éleit fogom lefurnérozni, hogy később maga a kép rátakarhasson a kilógó furnérra. Ehhez ki kell választani a furnért és szintén méretre vágni.


Juhar furnért választottam, ami tudom hogy elüt a képem színétől, de nem kell aggódni, a préselés után még egy szép világos keretet is fog kapni az alkotás, így teljes összhangba fog kerülni az élekkel. Ezt a későbbi bejegyzésembe fogom bemutatni.

Én a hagyományos ragasztást szoktam választani, ami pedig csontenyvvel történik. (Annak részletes leírását a csontenyvre való kattintással tudjátok elolvasni).
(Csontenyv, még oldatlan állapotában)


Azért szeretem jobban ezt a módszert, mert egyrészt látom, hogy mit csinálok másrészt nem kell présgépet használni hozzá. Kicsit nehezebben kezelhető, mint a fehér faipari ragasztó és egy kicsit nehezebb is vele dolgozni, de ha bármi probléma van sokkal egyszerűbb a javítás, mivel a csontenyv bármikor oldódik erős hő hatására. (Ezért is szokták meleg enyvnek is hívni). Míg a "hideg enyv" nem oldható kötés.




A csontenyv folyékonnyá tételéhez, szükségünk van vízre, egy tálra (konzervdoboz, főző edény....)
amiben tudunk melegíteni, egy rezsóra és egy keverő eszközre. A ragasztónak nem szabad se túl hígnak, se túl sűrűnek lennie, mert az a képünk minőségére fog menni. Körülbelül olyan állagúnak kell lennie, mint a méz.
(Csontenyv, már folyékony állapotában)
Szükség van még szellőztetési lehetőségre is, mert sajnos nincs túl kellemes szaga. Kicsit lassú a művelet, ugyanis körülbelül egy óránkba fog kerülni, hogy teljesen feloldódjon az enyv, de megéri a fáradozást. Ragasztás előtt érdemes mindig az enyv melegítésével kezdeni. Amíg melegszik az enyv, addig letudjuk szabni a préselésre szánt forgácslapot, az élekre való és a hátlapra való furnérokat. Általában pont jó szokott lenni a ragasztó, mire ezekkel a dolgokkal kész vagyunk.

A ragasztó meleg, pont jó állagú. Akkor nincs más hátra, mint a ragasztás. Az anyagunkat érdemes lefixálni, satuba helyezni, hogy ne mozgolódjon, csúszkáljon el. Mivel keskeny az anyag ezért kicsi ecsetet használok hozzá. Kenésnél figyelni kell rá, hogy az anyagunk oldalára ne folyjon rá a ragasztó, mert azzal csak plusz munkát adunk magunknak, hogy a végén leszedegessük. (és nem szokása könnyen lejönni)


Egy picit igyekezve kell cselekednünk, mert a ragasztó nagyon hamar meghúz, de ha ez nem sikerül akkor sincs nagy baj, mert vasalóval könnyen újból felmelegíthetjük, anélkül hogy veszítene a ragasztás tartósságából.


Miután szép egyenletesen elkentük az enyvet, ráhelyezzük a már méretre szabott furnérunkat és egy darab fával, vagy valami kemény anyaggal elegyengetjük a furnér alatti a ragasztót. Általában elég erősen kell lenyomkodnunk, hogy szépen elterüljön az anyag és ne legyen hullámos.
Ha nem sikerül teljesen elsimítanunk, akkor sincsen nagy gond, mert átvasalás után, ahogy a ragasztóból távozik a víz, kénytelen odahúzni a furnért az anyaghoz. És így kapunk sík felületet.


Ezt a folyamatot szépen elvégezzük az anyagunk négy élén és már kész is a körbefurnérozás. Kicsit a lelógó széleket a lap szintjére csiszoljuk, hogy szép egyenes felületre tudjuk ragasztani a képünk elejét és hátulját.





A következőkben, először a kép hátoldalát fogom felragasztani. Amihez szintén kiválasztok egy anyagot, amit méretre szabok és már ragasztom is. Egy picit nagyobbra hagyom a furnért, majd a későbbiekbe fogom szépen szintbe hozni és megcsiszolni.










Mikor ezzel végeztünk, jöhet maga a képünk ragasztása. Figyelni kell nehogy a fugpapíros oldalt ragasszuk le, ugyanis pont az a cél hogy maga a fát fogja a ragasztó, ne a papírt. Ha mégis fordítva történne, egyrészt hullámos lenne a képünk a plusz fugpapírtól, másrészt pedig lassan kipotyognának a darabkáink, mert nem a ragasztó tartja őket hanem a papír.
Miután leragasztottuk ezt is jól le kell nyomkodnunk egy keményfával, amennyire csak tudjuk. Nem probléma ha egy picit hullámos marad, a későbbiekben ezt vasalóval tudjuk korrigálni.
Készen vagyunk a képünk leragasztásával. Most hagynunk kell neki száradási időt, ami egy teljes nap lesz. Másnap leszedhetjük a fugpapírt, majd elkezdhetjük megcsinálni a szép keretünket, amit a következő bejegyzésembe láthattok a csiszolás és felületkezelés folyamatával együtt.
(Nyers, csiszolatlan, felületkezelés nélküli állapot)

















Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. Hozzászólásokat észrevételeket szívesen fogadok.




2015. január 14., szerda

Készülő Intarzia


Hogyan készül az Intarzia, képről képre


Az első nagyon fontos feladatunk az, hogy legyen egy elképzelésünk arról, mit is szeretnénk megvalósítani. Intarziázni bármit lehet, akár tájképet, portrét, mesefigurát, tényleg bármit. Én az egyszerűség kedvéért egy kis íves mintát választottam és annak elkészítését fogom bemutatni.
Mikor megvan a mintánk, van egy másik nagyon fontos feladatunk ez pedig nem más, mint a furnér ill. furnérok kiválasztása. Ez általában számomra is néha gondot okoz, mert nagyon nehéz látni a kész képet különböző színekkel. Viszont hagyni kell magunknak idő és türelmet a teljes siker és a kellő hatás elérésének érdekében. Amire még érdemes odafigyelni az a fának a rajzolata, nagyon sok képnél előnyt lehet kovácsolni a fa erezetéből. Van, hogy ha ügyesek vagyunk és még össze is forgatjuk az anyagokat, nagyon jó kis háttereket kaphatunk. Akad olyan is, hogy egy teljesen önálló képet kapunk, csak a fa rajzolatából. (A természet is egyfajta művész). De ezt majd másik alkalommal mutatom be. Maradjunk a motívumoknál.





Szóval, megvan az anyagunk, megvan a mintánk. Az első lépésünk, hogy a furnérra felrajzoljuk a mintát, akár indigóval akár szabad kézzel. Én egy kicsit megvastagítottam a vonalakat, hogy mindenki számára jól látható legyen. Az alapomnak Dió furnért választottam, a mintának pedig Juhar furnért. A képet 17 cm*14 cm- ben készítettem el.



A következő lépésben a mintának az egyik elemét kivágom, nagyon ügyelni kell rá, hogy ne törjön ki
a furnér, mert egyrészt nehéz pótolni, másrészt
pedig ha hiányzik a képből egy kis darab az máris ront az esztétikai élményen.
Valaki elsőre átszokta vágni a furnért, én óvatosabb vagyok vele és kétszer háromszor áthúzom rajta a kést, hogy átvághassam.
Ügyelni kell az ívekre is, hogy ne töredezettek vagy szögletesek legyenek, lendületes, határozott metszéseket kell csinálni, hogy szép és harmonikus legyen a végeredmény.
Minden anyagot másmilyen vágni, az egyik túl puha a másik túl kemény, létezik olyan kemény szálszerkezetű anyag, ami vágás közben eltérítheti a szikénket, így biztos kéz kell hozzá. Viszont létezik, olyan puhaságú fa, ami olyan érzetet kelt, mintha hungarocellel dolgoznánk.











A következő feladatunk az, hogy kitöltsük valamilyen másik anyaggal azt a lukacskát.
Erre a célra választottam a Juhar furnért, nagyon jó vele dolgozni és a sötét háttérben jó kontrasztos és így sokkal jobban kifogja magát dobni az alkotásunk.


Először is a minta alá helyezem a Juhar furnéromat és jól rányomva egymásra a két anyagot, átkarcolom a felületére a mintát. Szintén óvatosan húzom a késem mert még ilyenkor is adódhatnak sajnos balesetek. Mindig a legrosszabb helyen és időben törik ki a mi kis anyagunk, ami igen bosszantó dolog tud lenni, pláne hogy olyan picike az egész, hogy meg se találjuk a hiányzó darabot. Tehát akkor újra meg kell vágni az egészet.


Elkészült az első darabunk. Amit behelyezhetünk a helyére és fugpapírral ideiglenesen rögzíthetünk.


Nagyon szépen mutat. DE ezen kívül még mindig tudjuk növelni a hatást. Méghozzá egy kis perzseléssel. Ezt az eljárást nem minden esetben szokták használni. Inkább csak akkor ha térbeliségre szeretnénk törekedni.
A perzselés annyit tesz, hogy finom szemcsés sót, vagy homokot felhevítünk egy serpenyőbe, amikor elég forró, a kivágott elemet ott perzseljük meg ahol a térbeliség kívánja.



















Ennél a lépésnél is odafigyelve kell cselekednünk, mert a forró só hatására egy pillanat alatt szénné ég az anyagunk. Vagy ha még szétégés előtt vesszük ki, de már jócskán kormos, akkor nagy rá az esély, hogy összefog menni a darabunk és már kotyogni fog a helyén, ami szintén rossz renomé. És ismét lehet elölről kezdeni. Jó kis játék.
Íme elkészült a megperzselt kis darabkánk és már mehet is be a helyére.















Máris kellemesebb és lágyabb látványt nyújt ez a kis apró trükkünk. Persze ez nem minden képnél alkalmazható.




Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint a lépéseket ismételgetni. Kicsit olyan, mint a puzzle, csak itt te magad vágod ki a darabokat. Sok türelem és időre van szükségünk, ha minőségi képet szeretnénk készíteni.
Egy két kép, még a készülési folyamatról, majd a következő bejegyzésembe megmutatom a ragasztási, csiszolási és felületkezelési folyamatot.


















Remélem tetszett a bemutatóm és azt is, hogy érthetően magyaráztam el. Köszönöm a figyelmet.
                                                       Megjegyzéseket, észrevételeket szívesen fogadok.

2015. január 12., hétfő

Egy kis üdvözlés!


Sok szeretettel üdvözlök mindenkit a blogomon. Andulino vagyok, rajzolással és intarziázással foglalkozom és ezt szeretném megosztani veletek. Szeretném bemutatni nektek a művészet egy olyan formáját, amit a modern korunkba már sajnos nagyon elfeledetté vált. Ez pedig nem más mint az Intarzia. Jómagam már 12 éve foglalkozom intarziázással és nagyon sokszor volt rá példa, hogy az emberek nem tudták, hogy valójában, mit is takar ez a művészeti ág. Ezért is hoztam létre ezt a blogot, hogy jobban megismerhessék az emberek egy régmúlt kor művészetét modern köntösbe öltöztetve.

Kezdjük az alapoknál:


(Különböző fajtájú furnérok)
Az intarzia, fafurnér lapokból készül, amik körülbelül 0,1 mm és 1 mm közötti vastagságot jelent, e fölötti vastagságot már Svartninak nevezünk. Különböző fajú, színű és mintázatú fából áll össze egy kép.

 Amit a következő bejegyzésemben képekkel illusztrálva bemutatok.
Az intarziát gyakran összetévesztik a faberakással. A kettő különböző eljárás és díszítés. A berakásnál a már meglévő bútorból vágunk ki mintákat és úgy illesztünk be egy másik anyagot, legyen az fa, fém, elefántcsont stb... Míg az intarziánál a képet vagy mintát/motívumot készítjük el hamarabb és utána ragasztjuk rá a bútorra. Természetesen az intarzia önálló képként is megállja a helyét. Én ezzel foglalkozok tüzetesebben és ezt a részét is szeretném bemutatni nektek.

Szerszámok:



Nagyiparban szoktak használni lombfűrész, amiről nem is nagyon ejtenék több szót, mert én csak egy szikével dolgozom.

Több fajta, méretű és formájú szike létezik, sőt még pályakezdő koromba sniccert használtam, amivel egy probléma volt. Nagyon kimozgott a penge így nem tartott stabilan és nagyon kényelmetlen volt használni. Már szerencsére van egy készletem, ami különböző méretű nyélből és több féle pengéből áll.

                                               



Mivel sajnos a pengének nincs örök éle, ezért szükség van még egy finomszemcsés fenőkavicsra, vagy polírpapírra. Én egy kicsit szoktam még trükközni egy kis gravírozóval, amivel a pengének a hátlapját elvékonyítom, hogy minél hegyesebb legyen a szerszámom, így sokkal könnyedebben lehet íveket vágni. Ennél egyszerűbb eszközökre is szükségünk van, mint például: Ceruzák, indigó, fugpapír (furnér ragasztószalag) és persze némi kézügyesség :)

Ennyit a szerszámokról és eszközökről.
A következő bejegyzésben láthatjátok maga az Intarziázást, megmutatom nektek, hogy lesz egy egyszerű kis furnérlemezből csodás kép, vagy motívum.
Köszönöm a figyelmet, észrevételeket, hozzászólásokat szívesen veszek.